Búcsú Heltay Klárától

Egy augusztus végi nap délutánján, családi és baráti társaságban, szép környezetben búcsúztunk el Klárától.

Klára egy utolsó utazásra hívott bennünket, hiszen olyan volt az egész megemlékezés, mint egy nagy közös, belső utazás.

Egy csodálatos ember távozott közülünk, aki a Belső Utazás módszerét Magyarországon meghonosította. A módszer megismertetésével és segítségével sokunk lelkébe hozott megnyugvást, lehetőséget teremtve, hogy belső erőforrásainkat megismerve végre önmagunk lehessünk.

Nehéz leírni, milyen volt a búcsúzás! Voltak, akik szavakba öntötték gondolataikat, verseket idéztek, vagy az átélt emlékeket mesélték el. Előjöttek az első találkozások pillanatai, a tanfolyamokat követő vacsorák vidám beszélgetései, Szentbékkállán a Bőségtanfolyamokon a bensőséges, családias, meghitt légkörben eltöltött idők.

Közösen énekeltük Cseh Tamás és Koncz Zsuzsa dalait, melyeket Klára nagyon szeretett.

Már sötétedett, amikor lementünk a Dunához, ahol a színes papírokból hajtogatott kishajókba égő mécseseket tettünk, és vízre bocsátottuk azokat egy-egy szál virág kíséretében. Meghatóan szép volt, ahogy a kis csónakokban levő mécsesek és virágok a Duna vízén ringatózva egyre beljebb úsztak a parttól.

Az öbölben ez idő tájt éppen a sárkányhajók edzése folyt, az elmaradhatatlan dobszóval, amely egy másik dimenzióba emelte az elhangzott búcsút. A kishajók közelébe érve letették az evezőket, és kikerülve azokat, elsuhantak mellettük, megérezve a búcsú varázsát, mintegy fejet hajtva Klára előtt.

Hazafelé jövet a sötétben visszanézve még mindig pislákolva égtek a Duna közepén kis csónakokban úszó mécsesek, és fent világított a telihold.

Búcsúzunk Klára...

"Mosolyod a Hold.
Lelkünk meghajol.
Ezüst hídon küldi üzenetét:
Álmod legyen könnyű és merész."

Kopaszi-gát, 2013. augusztus 22.